Kenutúra a Túron, amiről nem sokan tudnak!

Tudom, hogy sokan eveztetek már a hozzánk legközelebb eső feledhetetlen Túr folyón, mégis fontosnak tartom, hogy jobban megismerjük ezt a páratlan szépségű kenutúrázásra tökéletesen alkalmas vizet. Több írást is találhattok róla, aki részletesebben meg szeretné ismerni. Én viszont egy kicsit a vízitúra, kenutúra szempontjából akarom bemutatni Számotokra. A Túr Romániából ered az Avas hegységből. Ha már erre jártok és nincs ellenetekre egy kis romániai kiruccanás, érdemes megnézni az Avasújfaluban épült villákat-link.

Garbolc-Nagyhódos kenutúra

Több patakot is összegyűjtve éri el országunkat Garbolcnál , Magyarország legkeletibb településénél. Mini kenutúránk ennek a szakasznak a felfedezését hivatott szolgálni. Itt lehetőség van a legkeletibb pont megtekintésére, valamint a Hármas-határ is egy ugrásra van tőlünk, amelynek konkrétan a Románia felé eső határvonala maga a Túr. A mi kis folyónkról itt meg kell jegyeznem, hogy szerencsére sok gáttal rendelkezik, az első itt található Garbolcnál. Viszont, sajnos, így nem tudunk tovább evezni teljesen a Hármas-határig. Ezt a kis kellemetlenséget a legnagyobb aszályok idején viszont nagyon dicsérjük, hiszen a Túr a legkevésbé csapadékos időszakokban is evezhető. A kenukból kiszállva pedig a Hármas-határ megtekintését is tudjuk pótolni. Mini kenutúránkon visszafelé már folyásiránnyal megegyezően evezünk tovább. Igazán csendes, békés folyószakaszon haladunk. Ha a rövid meghitt szakaszokat szereted és véletlenül sem szeretnél más kenutúrázó csoporttal találkozni, akkor ez a tökéletes választás számodra. A keskeny mederből adódóan nem csak a vízi élővilággal lehetsz közvetlen kapcsolatban, hanem a parton megbúvó állatokhoz is igazán közel kerülhetsz. Gyakori vendégünk itt a jégmadár ezért ajánlom mindenkinek, hogy aki találkozni szeretne vele, törjön az élre. Jellemzően az első kenut meglátva szokott ágról ágra repdesni, akár egy egész kenutúrát végig kísérve. Szeptemberben egy rég nem látott kis barátunk is visszatért erre a szakaszra, akiről a mi kis falunk Nagyhódos kapta a nevét. Gondolom nem volt nehéz kitalálni, bizony ez a hód. Kis fogai nyomát könnyeben felfedezhetjük mint magát a „szerzőt”, de a szerencsésebbek akár személyesen is bemutatkozhatnak neki. Az út végén elérkezünk a következő kőgáthoz, de nincs okunk megijedni. Mielőtt a kövek a habokba rántanák kenunkat egy gyors balos kikötéssel meg is érkezünk a mi kis kempingünkbe:  Túr-Túra Kemping, Nagyhódosra. Itt a végtelen béke szigetén minden elhasznált kalóriát fel lehet tölteni, és ha még maradt plusz energiánk a kenutúra után, rengeteg elfoglaltságot találhatsz nálunk: foci pálya, röplabda, csocsó, billiárd, szabad strand,kerékpár…stb Tetszett? Máris foglalhatsz!

Nagyhódos-Sonkád kenutúra

A méltatlanul alábecsült vízitúra,  az Ősi-Túr Sokan az Öreg-Túr fétistől megvakulva nem hajlandóak tudomást venni a „szabályozott” és az összes Túr ágat tápláló kenutúra útvonalról. A szabályozott kifejezésből a legtöbbek fejébe egy mesterséges, monoton és unalmas kép sejlik fel. Én most , a „Túr szerelmese” eloszlatom ezt a tévhitet. A szabályozás során bizonyos ágakat levágtak a Túr folyóról, amelyek a mai napig megtalálhatók a Túr Sonkádig tartó szakaszán. Így, ez az ősi meder semmiképp nem nevezhető monotonnak és mesterségesnek. Itt evezve egy kenutúra alkalmával teljesen más, mégis gyönyörű arcát láthatod a Túrnak. Kevésbé kanyargós, mint az öreg-túri szakaszok, mégis természeti értékei magával ragadók. Nem hiányoznak a fejünk fölött átívelő fák, mégis arra ösztönözlek Benneteket, hogy a naptejet és fejfedőt ne hagyjátok otthon, mivel délben nem mindig sikerül árnyékban haladni. A szakasz eleje különösen jól alkalmas a gyakorlásra, hiszen 2 km-en keresztül csak a bedőlt fák miatt lehet szükségünk a kormányzási ismereteinkre, majd a híd után kezdődnek a kanyarok. Mivel ez a kenutúra szakasz esik a legközelebb a szálláshelyünkhöz, minden évben személyesen gondoskodunk róla, hogy kellőképp ki legyenek takarítva, fák és átemelés nélkül járható legyen. Természetesen, hogy mindenki érezze, ez nem a Tisza vagy a Duna, egy-két kisebb akadályt mindig meghagyunk, hogy csillogtatni tudjátok manőverezési képességeiteket. A Túrra jellemzőek a meredek partszakaszok, így nagyon kevés helyen tudunk megállni. Ezen a szakaszon csak kettő olyan hely van, ahol tudunk kicsit pihenni. Az első megálló a kenutúra elején van, alig 3 km megtétele után. Tudom, nem a legideálisabb, hogy ilyen közel van a kiindulási ponthoz, mégis nagy segítség ez a kezdő kenutúrázóknak amikor remegő lábaikat ismét szilárd talajra tehetik. Ilyenkor a megnövekedett adrenalinszitet gyorsan lefolytjuk, az otthon gondosan becsomagolt, jó kis szalámis, paprikás szendvicseinkkel 🙂 . A folyó melletti folyóügyek elintézése után újra „nyeregbe” lehet pattani. A táj szépségeibe gyönyörködve haladunk, aztán kb. 6 km után érkezik a következő megálló, ahol a partra nehezen tudunk kimászni, mégis el tudjuk hagyni vízi járművünket, hisz csak bokáig ér a víz. Innen kezdi éreztetni a hatását a sonkádi „Kisbukó” gát. Kiszélesedik a meder és teljesen megváltozik a növényvilág. A lassúló sodrás jelzi, hogy már nem járunk messze, az utolsó nagy hajrá után a horizonton feltűnik, hogy a Túr eltűnik. Igen, ez már a gát, amely akár egy vízesés benyomását is keltheti. Amíg közel nem érünk a parthoz, feldereng a fejünkben a TV-ből ismerős vízesés felé közeledő, lezuhanni készülő kenu képe. Ám amikor odaérünk, láthatjuk, igazából csak egy kis csobogó ez a gát, mégis elég arra, hogy a Túr folyó ez a szakasza is egész évben járható legyen. Szárazabb időben maga a kőgát a kiszállónk, ahol egyszerre akár 3 kenu is ki tud kötni. Amikor kicsit csapadékosabb az időjárás, még a gát előtt ki kell lépnünk az Öreg Túrt tápláló zsilipnél, hogy le ne csorogjunk a mélybe. A kőgát tetején csak óvatosan, az algás kövek az átbukó vízzel hamar az égnek tudják mereszteni a talpunkat és kinek hiányzik egy nyaraláson a traumatológia!? Mivel kevésbé ismert ez a kenutúra útvonal, bátran merem garantálni, hogy nem fogsz lépten nyomon más csapatokkal találkozni. Remélem felkeltettem az érdeklődésed. Egy próbát megér 😉 Kezdő vagy és van kitartásod, vagy akár a rutinosabb evezők közé tartozol? Ne hagyd ki a következő szakaszt:

Sonkád-Kölcse kenutúra

Légvonalban elképesztően rövid, na de folyókilométerben?! Az Öreg-Túrt a szabályozások során szimplán levágták az őt tápláló nagyhódosi ágról és új, mesterséges  torkolatot ástak neki, ami Tiszakóródnál folyik a Tiszába. A levágott Öreg-Túr tehát nem egy aktív szál. A sonkádi gátnál szabályozva van a bejövő víz mennyisége. Ennek köszönhetően itt nem fog menni a „csapjunk be egy rekesz sört, aztán majd lecsorgunk” mottó. Első sorban azért, mert vízbiztonságilag erősen kifogásolható. Meg hát azt tudnod kell, hogy ha itt a lapát áll, akkor a kenu is, maximum gyök2-vel vánszorog. Csak nagyon lassú sodrásról beszélhetünk… A Túrnak ezen részén elég izgalmas a kenutúra, sose tudhatjuk éppen mi vár ránk. Van amikor magas a vízállás, van amikor úgy szenvedjük át a hajókat a fákon. A lassú, szinte jelentéktelen sodrásnak köszönhetően, a tavi rózsa és a vízitök is gyakran előfordul. Ezt a távot a Túron egy pihenővel teljesíthetjük, amire több lehetőségünk nincs is és még erre se sokat kell várnunk. Egy jó 2,5 km után érkezik is, a régen állatok szomjának oltására használt „itató”, ahol alkalmunk nyílhat egy jó kis fürdőzésre is. Innen pár kanyar után már érkezik is a zsilip, amit elég trükkösen oldottak meg a tervezők és kivitelezők. Sajnos, alacsonyabb vízállásnál nem éppen rendeltetés szerűen használható ezen felül ketten nem tudnak egymás mellett megállni a kenuk áthúzására kialakított árokban, mivel olyan közel van a betonperem. Így, csak egy ember elől  és egy  hátul tudja mozgatni a kenut. Aki műanyag kenuval vágna neki a túrának saját szakállára, meg se próbálja beterelni a beton mederbe, nem fog elférni. De nem, nem kell aggódni, segítek egy kis csalással. A gát előtt már partra lehet szállni és kényelmesen oldalról meg tudjátok kerülni a macerás részt. Innen már különösebb nehézségre nem kell számítani, egyetlen egy kivétellel, már nagyon közel a kenutúra végéhez. 2 ponton is szükségünk lesz a limbó tudásunkra, a fák áthajlása ugyanis nem engedi meg, hogy egyenes háttal átevezzünk alattuk. Lassan meg is érkezünk Kölcsére, ahol ha minket választottatok, saját kikötőnkben tudtok partra szállni. Utána pár méterrel a nyilvános kikötő szintén használható ugyan, de ott nagy forgalom esetén elég sok várakozásra számíthattok. Nem titkolt célunk, hogy a kikötőnket, ha minden jól megy, megpróbáljuk az idei szezonban a sátorozók előtt megnyitni, amennyiben érdekel a lehetőség, keress minket bátran. A legviccesebb az egész szakaszban a Kölcséről való visszajutás az indulási pontra. Ugyebár túránkat 3-3.5 óra evezéssel teljesítettünk, de a kereken guruló járműveknek, a sebesség határok betartása mellett kemény 5 perc alatt sikerül megtenni az utat. Köszönhetjük ezt az Öreg-Túr szerpentines folyásának. Talán olyan ez, mint ha csutka részegen igyekeznél haza és megháromszoroznád az utad hosszát. Remélem felkeltette érdeklődésed ez a kis szakasz ismertetőm és eljössz hozzánk kipróbálni ezt a csodás útvonalú kenutúránkat.

Kölcse-Túristvándi kenutúra

A Túr folyó jellegzetessége, hogy szakaszai mintha a vízitúrákra készültek volna. Az országba érkezéstől számítva, az egyes szakaszok nehézségi szintjei pont úgy haladnak, ahogyan a folyásirány. Tehát, most beszélünk a 4. szakaszról, így az 1-től 4-ig terjedő nehézségi skálán, erre bizony már 4-est kell adnunk. A kiinduló pont Kölcse, ha több napra neveztetek be nálunk, akkor itt már tudjátok a menetet. Kikötőnkből indulva kényelmesen a saját kezemmel épített (tehát fikázni nem ér 🙂 ) mólóról tudunk vízreszállni. Az Öreg Túr kanyargósága nagyon hamar bemutatkozik a Kölcse-Túristvándi kenutúra távon, itt aki egy egyenes szakasz talál, az eltévedt és már valószínűleg valahol a Tiszán evez. Minden percben valami új jön velünk szembe, a vadkacsák ezen a részén a Túrnak, már teljesen hozzászoktak a kenutúrázókhoz. Nem fognak elrepülni mikor mellettük iszonyatos evezőmozdulatokkal elhúzunk. Aki jól figyel, a vízitökök között egy-egy tavirózsát is megpillanthat. A kenutúra során itt sem bővelkedünk a megállóhelyekben. Az egyetlen alkalmas hely, a Sonkád-Kölcse szakaszhoz hasonlóan a gát, amely ugyanúgy a kialakított áthúzó helyen tudunk átkelni. Oldalra kihúzva kenunkat, el lehet tölteni egy kis időt a tájban gyönyörködve és a gáton való átkelések megfigyelésével mások szerencsétlenkedésén is jókat derülhetünk, amely nemsokára ránk is vár. Innen hosszú út vezet a következő kikötési pontig, amely már Túristvándi határain belül kerül sorra. A régen itatónak hasznát terület ma már piacként is funkcionál, ahol a hölgy kenutúrázók nagy örömére a civilizáció egyik alapvető jelét vélhetik felfedezni, az angol wc-t. 🙂 Eme óriási találmány mellett a gyerekek is találnak kikapcsolódást, hiszen a partról fa stégről ugrálhatnak be a Túrba.  Van aki már itt fel szokta adni a kenutúrát és nagy boci szemekkel kéri a túravezetőt, hogy itt vegye fel a busz. Ezeknek a kéréseknek engedni szoktunk és a maradék távot már csak a keménymaggal teljesítjük. Az utolsó etap annak ellenére, hogy már Túristvándin belül vagyunk, nem kevés, körülbelül 50 perc alatt teljesíthető. Ez nem a falu óriási méreteinek köszönhető, hanem a Öreg Túr  játékos medrének, aki nem hiszi, ki is próbálhatja nyugodt szívvel, hogy gyalogosan a kikötéstől az itató 6 perctől többet nem vesz igénybe, ennyit jelent a  légvonalban való közlekedés. Az elszánt kenutúrázók a sok kanyar után egyszer csak megpillantják a túra fénypontját a Túristvándi vízimalmot, amire már oly régen vártak, és innen már csak pár méter a kikötés. Egy jó tanács még így a végére: Ha nem szeretnétek kikötési díjat fizetni Marika néninek, ajánlott a büfében valamit vásárolni. Természetesen máshogy is el lehet kerülni a díj megfizetését, de kinek van kedve egy 4 órás túra után még futni?! 🙂 Tetszett a szakasz? Jelentkezz most!